A radiológia a képalkotó diagnosztikai vizsgálatok összessége. Minden radiológiai eljárásnál - kivéve az ultrahangot - röntgensugarat alkalmaznak, így a terhességet előre kell jelezni.
A mellkas felvétel alapvető képalkotó vizsgálat, mely a tüdő, a mellhártya, a szív és a mellkasfali kórképek jelentős részében diagnosztikus értékű és fontos információkat nyújthat más betegségek elkülönítésében. Segíthet eldönteni, hogy a tünetek (pl. láz, köhögés, nehézlégzés, mellkasi fájdalom, vérköpés) tüdő, szív vagy egyéb eredetűek-e és meghatározhatja a további kivizsgálást.
A mellkas vizsgálat során daganatok, körülírt vagy diffúz parencymás tüdőbetegségek jelei mellett a pangásos szívelégtelenség tüneteit is keressük. A negatív mellkasröntgen nem zár ki minden pulmonológiai betegséget.
A csontrendszer ábrázolására leggyakrabban használt módszer a hagyományos röntgen. A vizsgálati módszer során a vizsgálandó terület mögé egy speciális röntgenfilmet tesznek, ezen a testfelületen áthaladó röntgensugár (elektromágneses sugárzás egyik formája) kémiai reakció révén nyomot hagy, amelyet a szakorvosok. értékelnek.
Mivel a röntgenfelvételeken a háromdimenziós struktúrák kétdimenziós vetületi képként kerülnek leképezésre, ezért a kiinduló felvétel síkjára egy második, merőleges síkú felvételre is szükség van, hogy a háromdimenziós képlet teljes térbeli leképzésre kerüljön. A röntgenfelvételen a röntgensugár elnyelődése a fekete és a fehér különböző árnyalataiként jelenik meg. A fehér területek a jó minőségű csontot jelölik, az esetleges szürke részek kevesebb csontot jelölnek, a nagyon kevés csont pedig fekete árnyalatban jelenik meg a filmen.
A vizsgálatok során a páciens szervezetébe a vizsgálat típusától függően különböző módon és mennyiségben juttatnak kontrasztanyagot. A kontrasztanyagok segítségével a szervezetben jól elkülöníthetők egymástól a vizsgált területen a normál és a kóros állapotok. A kontrasztanyagot a páciens szájon át juttatja be.
A mellkas röntgen olyan röntgenfelvétel, melyen a mellkasi szervek - elsősorban a tüdők, a szív, a nagyerek, a bordák és a rekeszizom - árnyéka és e szervek bizonyos eltérései ábrázolódnak. Így például a tüdőgyulladás, tüdődaganatok, TBC, tüdőtágulat, mellkasi folyadékgyülem, szívbetegség következtében kialakuló kisvérköri pangás, légmell, stb. A csontok és mésztartalmú képletek árnyéka a legvilágosabb, a levegőé a legsötétebb, a többi szövet árnyéka a képen a szürke különböző árnyalataiban jelenik meg. A felvételek néhány nap különbséggel történő ismétlése során a betegség időbeni lefolyása, rosszabbodása, javulása kísérhető figyelemmel.
